Alul a cikk tl;dr verziója!

2015. március 15. Az eseményhorizont nyugodtnak tűnik. Csak a szokásos pesti események, kisebb, jellegtelen, követelés nélküli tüntetések. Majdnem azt írtam, hogy céltalan, de aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem céltalan, csak épp a cél burkolt. Eleinte nem tudtam, hogy mit fogok csinálni aznap, volt néhány ötlet, de végül egyiket sem valósítottuk meg.
Aztán jött az a lehetőség, hogy elmenjünk Miskolcra a Számozott utcákba, és megnézzük a saját szemünkkel, hogy mi történik ott, ahol családokat lakoltatnak ki azért, mert kell a hely a felújítandó stadion parkolójának. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk.
 

Kép forrása és több kép itt.

Nem gondoltam, hogy különösebben meg fog ütni az élmény, láttam már szegénységet, kilátástalanságot, a legdurvább élményem ilyen szempontból eddig az volt, amikor egy éjjelnappali üzletben dolgoztam éjszakai műszakban eladóként, és egy magyar viszonylatban jómódú településen szolgáltam ki sok ember között néhány elég rossz helyzetben lévő alkoholista, szegény embert rengeteg olcsó szesszel. Vagy amikor Pápán megnéztem az egyik legszegényebb városrészt a szeméttelep mellett.
De itt más volt a helyzet, elsősorban nem azért, mert nagyobb volt a szegénység, erre nem is mernék megesküdni. Hanem amiatt, ahogy az ott lakó emberekkel Magyarország bánik.

Miután végignéztük azt az elég érdektelen tüntetést, amit helyi és országos cigányszervezetek szervezetek, elmentünk sétálni az utcákban és beszéltünk az ott lakókkal, azokkal, akik még nem menekültek el a környékről, vagy az egész életből. Az egyik családdal például azért nem tudtunk beszélni, mert a lányuk begyógyszerezte magát, és épp a kórházban voltak.

Az emberek arról beszélnek, hogy rendőrök vagy rendőri segítséggel valami önkormányzati cég emberei leszerelik a nyílászárókat olyan házakról, ahol még laknak, hogy ezzel nyomatékosítsák Soós Attila, helyi kormánypárti politikus szavait, miszerint “A kutya ugat, a karaván halad”, és megmutassák az ott élőknek, hogy nem kívánatos személyek Miskolcon. Ezzel párhuzamosan az országos politikai jelmezbál érpataki fordulójának nyertese, Orosz Mihály Zoltán emberei magukat újságírónak álcázva járják az utcákat alkalomadtán polgárőr barátaikkal, és basztatják a helyieket. Azért használom a basztatják szót, mert ez írja le legjobban azt a cselekvést, ami abból áll, hogy odamegy az “újságíró” és egyenruhásokkal megtámogatva olyan kérdésekkel bombázza a szerencsétlen számozott utcai lakost, hogy “miért ferde a kémény? miért szemetes az udvar? miért lopod az áramot?”. A kémény egyébként nem ferde, az udvar sem szemetes (az én lakásomban gyakran nagyobb rendetlenség van, mint ott), és áramlopás jeleit sem fedeztem fel, bár nem vagyok villanyszerelő, és okkal feltételezem, hogy az érpataki újságíró sem az.

Hazafele az autóban végiggondolom, hogy miért baj az, ami ott történik, és arra jutok, hogy baj, mert

• vannak Magyarországon olyan helyek, ahol még annyira sem érvényesek a törvények, mint máshol, sőt, szinte teljesen ex lex állapot van, az állami erőszak-monopólium egyrészt megtörik, másrészt az állam sem adekvát esetben és mértékben használja az erőszakot. Elképzeltem, hogy mi lenne, ha engem próbálnának kitenni hasonlóan a lakásomból, vagy jönnének rendőrök leszedetni az ablakom. Valószínűleg először pofánröhögném őket, és rájuk csapnám az ajtót, legfeljebb ha sokat erőszakoskodnak, ügyvédet hívnék. Az is elég abszurd lenne, ha ezentúl amikor valami gond van az ablakommal, nem az üvegest hívnám, hanem a rendőrt, hiszen úgy látszik a rendőrség bővítette a tevékenységi körét, legalábbis Miskolcon.
• ezek az emberek teljesen nincstelenek, de ahogy már írtam, ilyet korábban is láttam, viszont a nincstelenségből következő sebezhetőség miatti sérülés itt már meg is történt, máshol pedig még ilyen mértékben nem. Gondoljunk bele, ha valakinek annyi az összes vagyona, ami a házában van, és az összes kapcsolata, a szociális hálója ott van, ahol lakik, mi lesz vele, ha ezt elveszti.
• végül, de nem utolsósorban baj, mert teljesen értelmetlen az egész hercehurca. Értelmetlen, mert egy létező problémára Magyarországon a helyi és az országos politika is érzelmi választ ad, a helyzet megoldása helyett tovább rontja, és impliciten olyan cinikus és értelmetlen állításokat tesz, hogy “cigányok, szegények, terheljétek az ellátórendszert máshol, másik magyar városban”, “ti nem lehetőség vagytok arra, hogy egy jobb életet éljünk Magyarországon mindannyian, ti haszontalanok vagytok”.
• Értelmetlen, mert a sokmilliárdos kiemelt kormányzati beruházásból nem akarnak egy valódi lakhatási programot kialakítani, aminek haszna is lenne.
  A következő térképen szemléltetett arányok már csak a hab a tortán:
  
  A piros rész egy részét akarják elbontani, és onnan lakoltatják ki az embereket. A zöld rész beépítetlen terület vagy régi, használaton kívüli ipari terület.

tl;dr verzió:

Dabóczy Mihály